Ma, a huszonegyedik században, nagyon nehéz szülőnek lenni. Különösen nagy és ismeretlen feladatok elé állítja a kamaszkor a szülőket. A fiúk és a lányok kamaszkori kihívásai eltérőek lehetnek. A fiúknál, különösen akkor, hogyha kisgyermek koruktól gamerek, azaz számítógépes játékokkal játszanak, a kamaszkor figyelmi koncentrációs problémákat hozhat, illetve sok feszültség keletkezhet abból, hogy a gyermek a családi programok helyett a számítógépes játékot választja. Nem lesz kíváncsi a családi horgászatokra, kirándulásokra, mert a számítógépes játék minden egyes ott töltött óráért új életet ad neki, új lehetőségeket, új szereplőket, Miközben a valós életben ugyanazokkal a szereplőkkel tölti mindennapjait, a játékok világában folyamatosan új és új szereplők veszik körül, izgalmas helyzetekbe kerül, mert a játékok fejlesztői minden szakmai tudásukat bevetik, hogy a gyermek figyelmét magukhoz, a programhoz, a képernyőhöz láncolják. A heti sok- sok órában a képernyő előtt ülő fiúk szülei számára fontos lehet találni a való életben olyan érdekes programot, amelyet a gyerek rendszeresen végezhet, ráadásul olyan társaságban, ahol az ő érdeklődési köréhez hasonló gyerekekkel találkozhat, és valós térben tölthet el időt, miközben jól érzi magát a társakkal.

A lányok teljesen más kihívásokat támasztanak a kamaszkor elején a szüleik felé. Először is sokkal hamarabb kezdődik a kamaszkor mint a szülők idejében. Manapság már 10-12 éves lányok is komoly kamaszkori problémákkal szembesülnek és szüleik számára ezek minden tüneteit mutatják. Tehát az első komoly kihívás a „lányos” szülők számára az, hogy a kamaszkor már a gyermekük 10 éves korában kopogtat a család ajtaján. A másik nagy kihívás a lányos szülők esetében az, hogy a kamaszkori problémák komolyabbak, nagyobb nyomot hagynak és adott esetben az életet veszélyeztető helyzetekkel is végződhetnek.

Egy kamaszlány egyszerre szenvedhet több problémától: egyrészt nem látja magát elég szépnek a kortárs csoporthoz viszonyítva, másrészt nem tartja magát elég népszerűnek, mert vannak az osztályban olyan lányok, akik iránt többen érdeklődnek, mert merészebb, bevállalósabb a viselkedésük, és emiatt menőknek tűnhetnek. Szintén komoly fejfájást okozhat egy fiatal lánynak a social mediában való megjelenés: elég népszerű-e az ő posztja, elég sokan követik-e őt az Instagram oldalon, vagy nem. További probléma, hogy az úgynevezett barátságok akár hetente változhatnak. Az a kislány, akire a múlt héten még rábízhatta a titkát, ezen a héten már szóba sem áll vele. Természetesen indoklás nélkül teszi mindezt, és a kislánynak fogalma sincs arról, mit csinált rosszul, miért esett ki a baráti körből. Ezek a helyzetek elbizonytalanítják a lányokat, és ahelyett, hogy a szülőtől kérnének segítséget, az internet számos „ közössége” kínál nekik megoldást, megküzdési lehetőséget az adott problémára. Ezek a lehetőségek azonban nem mindig támogatóak, hanem egészen extrém helyzeteket eredményezhetnek: a gyerek diagnosztizál magának valamilyen pszichiátriai betegséget, vagy elkezdi vagdosni magát, adott esetben  akár az öngyilkosság gondolatával is eljátszik, mert számos ilyen tartalom találja meg a közösségi média felületeken.

Mindeközben, amíg a gyerek ilyen problémákkal küzd, a szülők gyakran még mindig az alapszabályokat hajtogatják esténként, amikor találkoznak: mosd meg a kezed, tedd a helyére a cipődet, pakold el a ruhádat!

A gyerekeknek nagy segítség lenne, ha a szülő észrevenné, hogy az ő gondolatait ennél sokkal nehezebb élethelyzetek foglalják le. A szülő látja a gyerek viselkedésén, hogy valami nem stimmel vele, mert a gyermek sokszor magára csapja a szoba ajtaját, néha nagyon hangosan hallgat zenét, miközben sír. Az is figyelemfelkeltő lehet a szülő számára, ha a lánya nem megy el otthonról barátokkal találkozni, és nem is hív otthonra barátokat. Ilyen esetben azonnal érdemes szakember segítségét kérni, ahelyett, hogy a szülő elkezdene példabeszédet tartani arról, hogy bezzeg az ő korában hasonló helyzetet milyen jól tudott ő kezelni.

A mai szülők számára azért nagyon nehéz a kamaszkori helyzet, mert az ő gyermekkorukban nem létezett gaming platform, és közösségi média sem. Nem voltak 24 órában elérhetőek a társaik számára, sem akkor, ha azok kedvesek voltak velük, sem akkor, ha azok bántották, vagy éppen szüleik ellen hangolták őket. Ebből következik, hogy nekik nem voltak ilyen kamaszkori élethelyzeteik, és az ő szüleiknek nem kellett a gyermek nevelése során ezeket a helyzeteket megoldani. Emiatt azonban a nagyszülők nem is tudnak segíteni a megoldásban. Egy kamasz szülei tehát kapaszkodó nélkül állnak egy ilyen helyzetben. Tovább nehezíti a szülők helyzetét az, hogy a gyermekeket érő hatások mértéke láthatatlan: nem tudjuk, hogy a kislányt érő csúfolódás a gyermek számára az elviselhetőség keretein belül van még, vagy már olyan nagy, hogy úgy érzi nem tud vele megküzdeni. Ugyanígy nem látjuk a fiúk esetében, hogy a gaming okozta figyelmi koncentrációs probléma már veszélyezteti a középiskolai felvételi, vagy a gimnáziumi érettségi sikerét. Azt sem látjuk, hogy a fiúkban az öldöklő játékok okozta rossz minta ( ha valami nem tetszik vagy valaki nem tetszik akkor megölöm) okozott-e már olyan rossz berögződést, hogy a gyermekben lévő agresszió mértéke akkora lett, amivel már ő nem tud megküzdeni, esetleg már a társai számára is az elviselhetőség keretein kívül van.

Ezeket az élethelyzeteket nagy eséllyel nem tudják ma megúszni a szülők.

Mit tehetnek?

Kérjenek segítséget? Honnan, és mikor?

Az első, és legfontosabb dolog a segítségkéréssel kapcsolatban az, hogy a probléma magától nem fog elmúlni.

Nagyon sok szülő esetében tapasztalom azt, hogy amikor a probléma megjelenik a gyereknél, ő legyint és azt mondja, hogy ez az élet része majd megoldja a gyerek. A gyerek valóban meg tudja oldani a problémáját akkor, ha ez a probléma számára az elviselhető és kezelhető szinten belül van. Viszont abban az esetben, ha a gyereknél például az ajtóbezárós- zokogós időszakok rendszeresek, heteken keresztül tartanak, biztos lehet benne a szülő, hogy a gyerek nem tudja magától megoldani a helyzetet.

Hogyan válasszák ki a megfelelő szakembert?

A második kérdés, amikor már eldöntötte a szülő, hogy segítséget kér, hogy kitől kérjen? Több szakma képviselői állnak a rendelkezésére, és nehéz kiválasztani, hogy az ő gyermeke aktuális élethelyzetére ki tudná a legmegfelelőbb segítséget adni.

Miért nehéz? Azért, mert a mentális egészség kihívásai láthatatlanok, és ugyanígy láthatatlan, hogy a gyermek számára mekkora problémát okoz az adott szituáció. Sajnos, mondhatjuk, hogy a szülő sötétben tapogatózik. Hiszen nem látja magát a problémát sem, és azt sem érzékeli,  mekkora, mennyire nagy ez a probléma gyerek számára: meg tudja még oldani, kirázza a kisujjából a megoldást, vagy összeroppanni készül alatta, esetleg már össze is roppant.

Vegyünk egy mintapéldát:

A szülő azt tapasztalja, hogy 12 éves lánya az utóbbi 3-4 hétben amint hazajön az iskolából hangosan magára zárja a szobája ajtaját, és hangosan kezdi el hallgatni a zenét, ami a nappaliban is hallatszik, pedig fülhallgató van a gyerek fején. A problémát tehát érzékeli a szülő. Mit tud ilyenkor tenni? Internetes csoportokban tájékozódik, segítséget kér, hogy más szülők ilyen helyzetben voltak- e már, és ha igen, milyen megoldásokat kerestek. Egy ilyen bejegyzésre számos válasz érkezhet, a „ hagyd rá, csak hisztizik” típusú reakcióktól kezdve, a „Vidd el a szomszédos jóga stúdióba”, „beszélj egy coach-csal”, vagy „vidd el a pszichiátriára” típusú választásokig. 

Hogyan válasszuk ki ebből a széles spektrumból azt a segítőt, aki a gyerekünknek most a legjobb segítség lenne.

Nyilván minden élethelyzet más és más, de általános sorvezető lehet, hogy ha a gyerek:

– Csak egyszer mutatja ezt a viselkedést, akkor elég lehet, ha szervezünk egy közös programot a barátnőivel, áthívjuk őket hozzánk.

– Csak a vizsgák előtt, vagy dolgozatok, témazárók előtt mutat ilyen viselkedést, akkor a tanulással lehet problémája, vagy az adott tantárgyat tanító tanárral nem tud jól együttműködni. Ilyenkor érdemes rákérdezni, hogy tanulást segítő módszerre lenne szüksége, vagy ahhoz kér segítséget, hogy az adott tanár stílusát el tudja viselni. A gyerek válasza alapján kereshetünk tanulásmódszertani szakértőt, vagy megpróbálunk beszélni az adott tanárral.

– Általában motiválatlan a tanulással kapcsolatban, és láthatóan az iskolához, tanulási helyzetekhez kötődnek ezek az ajtócsapkodások, akkor érdemes egy coachot felkeresni, aki karriertervezéssel foglalkozik.

– Több alkalommal, akár heteken keresztül mutatja ezt a viselkedést, akkor nagy eséllyel már pszichológus segítségét érdemes bevonni, mert valószínűleg nem csak egy apró helyzetről van szó, amiben őt megbántották, hanem vélhetően helyzetek sorozatában érzi úgy, hogy nem értik meg őt, vagy esetleg bántják.

-Több alkalommal, akár heteken keresztül mutatja ezt a viselkedést, és mellette még az evéssel is problémái vannak, esetleg fogyott is, akkor mindenképp pszichológus, klinikai szakpszichológus, komolyabb fogyás esetében pszichiáter segítségét érdemes kérni.

Nagy általánosságban elmondható, hogy ha csak tanulási problémáról van szó, akkor a tanulás módszertani szakértő véleményét érdemes kikérni, az ő tanácsai mentén kell fejleszteni a gyereket. Ha csak egy ijedtséget tapasztalunk egy témazáró alkalmával, vagy jelen van egy kisebb vizsgadrukk, akkor segíthet a jóga akár. Ha a jelenben kuszálódott össze a gyermek élete, jól jöhet egy olyan pszichológus segítsége, aki kifejezetten ezzel foglalkozik. Ő segít majd a gyereknek értelmezni azt a komplex élethelyzetet, amiben ma egy tinédzser él. Megtanítja arra, hogy kerüljön ő a fókuszba újra, és hogyan ne sodorja el a figyelmét a social media világa, a pedagógusok esetleges negatív visszajelzése, vagy a kortárscsoport hallgatóinak nem túl baráti viselkedése. Ha a gyerek számára a jövője nem világos, nem talált még célt magának, és emiatt aggódik ő is, és a szülő is, érdemes karriercoachinggal foglalkozó a szakemberrel konzultálni.

Egy ilyen komplex élethelyzetben mint a kamaszkor a huszonegyedik században, nem csak a gyermeknek, hanem a szülőnek is lehet szüksége kapaszkodóra, tanácsra, hasonló élethelyzetben lévő szülő társak támogatására. Ilyenkor jó szolgálatot tehet egy szülői csoport, ahol minden szülőtárs behozza a számára épp aktuális kamaszkori kihívást, és a csoportot vezető moderátor, coach úgy segít neki megoldást találni a problémákra, hogy mindeközben nem áldozatnak élik meg magukat, hanem jó hangulatban egymást támogatva töltődnek fel, találnak megoldást jelenlegi élethelyzetük, és olyan élethelyzetekre, amelyek náluk még nem jelentek meg, de más szülőtársak már átélték ezeket. Ilyen módon nem csak az aktuális élethelyzetében talál megoldást, hanem felkészül majd azokra a kihívásokra amiket a jövő tartogat számára és családjának.

Ezeket a szempontokat gondoltuk át akkor, amikor megterveztük a szülőtámogató csoportunkat, ahova a fent említett szakértők mindegyikét meghívtuk.

Ha csatlakozni szeretnél a csoporthoz, szeretnél felkészülni a kamaszkor kihívásaira, és nem szeretnéd kockáztatni sem a te gyermeked jelenlét, jövőjét, sem a család nyugalmát, biztonságérzetét, akkor várunk szeretettel.

Ha a környezetedben ismersz olyan a szülőket, akiknek hasznára válhat egy ilyen támogató háttér megismerése, kérjük, add át nekik az információt arról, hogy létezik ez a támogatás, és számukra is elérhető.

Elolvastad ezt a cikket. Már tudod, hogy az észlelt probléma magától nem fog elmúlni. Azt is elmondtuk neked, hogy minél később fordul a szülő segítségért, annál tovább fog tartani a gyermek számára a helyzet rendezése. Extrém esetben komoly étkezési zavarok, vagy öngyilkossági gondolatok alakulhatnak ki a gyerekeknél, amelyekből visszahozni őket a normális kamaszkora hónapokon, akár éveken keresztül is eltarthat. Mindez úgy, hogy nincs garancia a sikerre. Nagyon fontos tehát egy újabb szülői mindset elsajátítása: ha tudjuk, akkor preventív módon segítsük a gyermekeinket, ne utólag, a probléma megjelenését követően, esetleg annak hosszú távú fennállása után forduljunk segítségért. Magyarországon még mindig fellelhető nyomokban az a gondolkodásmód, hogy pszichológushoz csak a hülyék mennek. Jelen van a szégyen és az önhibáztatás is a szülőkben: kínos, hogy pont az én gyerekem került egy ilyen élethelyzetbe, biztosan én rontottam el valamit. Mi azért írtuk meg ezt a cikket, hogy tudd, a gyermeked nehéz élethelyzete nem a te hibád, viszont segítséget kérni időben a te feladatod. Egy új szülői feladat, amely nem létezett a korábbi szülői generációk életében. Azt tapasztaljuk, hogy azok a családok, akikkel elkezdtünk együtt dolgozni, sokkal könnyebben élik meg a kamaszkor kihívásait, és a komolyabb problémák kialakulása helyett, jobban együtt tudnak működni, vidámabban töltik el a kihívással teli napokat, és a család minden tagja számára de kedvelhető megoldásokat tudnak együtt kitalálni.

A csoport iránt érdeklődők itt tudnak jelentkezni.